Mi, III. Ferdinánd, Isten kegyelméből a Római Birodalom mindenkor dicső császára, és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Gallicia, Lodoméria, Kumánia, s Bulgária királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabancia, Styria, Karinthia, Karmola, Marchia, Morvaország hercege, Luxemburg s Alsó- és Felső-Szilézia, Wirthenberg és Theka grófja, Svécia fejedelme, Halpurg, Tirol, Ferreti, Kiburg s Goricia, Landtgravia, Alfana, a római szent …… Marcia, az Anasus fölött levő Burgonia s mindkét Lufária uralkodója, Marchia, Szlovákia, a Szalinok …… Portusz Naonájának stb.-nek az ura, megemlékezünk jelen iratunkban mindazokról, akiket illet.

Sok hűséges hívünk alázatos kérőlevelet intézett a Mi Fenségünkhöz, amelyben felhívták figyelmünket Mányoky György hűségére és hűséges szolgálataira, amelyeket elsősorban a Magyar Szent Korona Királyságának, aztán pedig a Mi Fenségünknek különböző időben és helyeken tett és tanúsított s a jövőben is remélhetőleg ki fog fejteni. Egyrészt ezért, másrészt pedig azért, hogy dicső elődeink jó példáját kövessük, azt határoztuk, hogy méltányolva érdemeiket és megfontolva a mellettük szóló érveket, azokat, akik előttünk és az egész keresztény világ előtt érdemekben gazdagok, királyi keggyel és tisztségekkel tüntetjük ki, hogy erényeik maradandó és biztos emlékét még nagyobb dolgok alkotásával növelhessék: fentnevezett Mányoky Györgyöt s általa feleségét, Németh Annát, fiukat Györgyöt, leányukat szintén Annát, nem különben testvérét Mányoky Bálintot s övéit a nem nemes állapotból s állásból, amelyben tudomásunk szerint eddig voltak, királyi hatalmunk teljességével és különleges kegyével a Magyar Királyság és a neki alárendelt országrészek igazi és kétségtelen nemeseinek a sorába és gyülekezetébe soroljuk, iktatjuk és beírjuk.

Beleegyezünk abba s legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint megengedjük azt, hogy ők és örököseik s utódaik, mindkét nembeliek, valamennyien, mostantól kezdve ezután a jövőben örök időkig mindazokat a kegyeket, megtiszteléseket, engedményeket, kiváltságokat, szabadalmakat, jogokat, előjogokat és mentességeket élvezzék, amelyeket a Magyar Királyságnak és a neki alárendelt és hozzácsatolt területeknek a többi igazi és kétségtelen nemesei eddig bármily jog, vagy szokásjog folytán élveztek, élveznek és élvezni fognak.

Ennek pedig a Mi őirántuk érzett kegyünknek, kegyességünknek és bőkezűségünknek bizonyságául, az igazi és kétségtelen nemesség jeléül ezeket a fegyvereket, vagyis a nemesség jelvényeit, címert adjuk: Égkékszínű álló katonai pajzs, ennek az alján hullámzó tó terül el, amelyből hatalmas és magasba törő szikla emelkedik ki: a szikla csúcsán egy kiterjesztett szárnyú, repülésre készenlévő, ép, fehér galamb látszik, mindkét lábán a sziklán áll, csőrében zöld gally van, tekintete a pajzs jobb oldala felé irányul. A pajzson felül egy leeresztett rostélyú, nyílás nélküli katonai sisak van királyi fejékkel, továbbá egy emelkedett testű, sárga színű oroszlán, nyitott szájjal, kinyújtott vörös nyelvvel, a hátára visszahajló kétvégű farokkal; az első lábai közül a bal lábát támadásra veti előre, a jobbal pedig egy kirántott hajító dárdát csillogtat. A csúcsnélküli sisaknak a tetejéről pedig egyfelől sárga és kék, másfelől pedig fehér és piros csipkék, illetőleg szalagok omlanak alá a pajzsnak az aljáig s a pajzsot tetszetősen s illően díszítik, mint ahogy mindez jelen levelünk elején festő kezével és művészetével saját színeiben lefestve látható. Ezt a címert ugyanannak a Mányoky Györgynek és általa a föntebb már megnevezett személyeknek s azok örököseinek s utódaiknak, mindkét nembelieknek kegyesen adományozzuk és ráruházzuk.

Elhatározzuk és a legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint megengedjük, hogy ők mostantól kezdve ezután a jövőben örök időkig ezeket a fegyvereket, ezt a címert mint a nemesség jelvényét viseljék éppen úgy, mint a Magyar Királyság és a neki alárendelt és hozzátartozó területek igazi és kétségtelen nemesei viselik, ugyanazokkal az előjogokkal, engedményekkel, szabadalmakkal, és mentességekkel, melyeket ők akár természetszerűen, akár valamely régi szokás folytán élveztek és élveznek, bárhol, csatákban, küzdelmekben, ütközetben, tornajátékokban, lándzsavetésekben, párbajokban, egyes bemutatókon és minden egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon, továbbá pecséteken, ruházaton, tűzhelyen, várakon, gyűrűkön, zászlókon, ércpajzsokon, sátorokon, házakon, sírhelyeken, általában tehát minden dolgukon, vállalkozásukon, az igazi, régi, és őszinte nemesség címereként. Ezt ők és örököseik, mindkét nembeliek valamennyien, bármily állású, méltóságú, foglalkozású, kiváltságú emberek legyenek is, viseljék és ezzel örökre éljenek, ezt használják és örüljenek neki, valamint örököseik is, mindkét nembeliek, valamennyien. Ezt akarjuk és ezt parancsoljuk. Sőt jelen iratunk erejével tanúsítjuk és kihirdetjük.

Ennek emlékére, megerősítésére s örök érvényesítésére jelen levelünket a Magyar Királyság pecsétjével ellátjuk.

Fentnevezett Mányoky Györgynek, általa feleségének, Németh Annának, fiának, Györgynek, leányának, Annának, nem különben testvérének Bálintnak, ki szintén Mányoky, s az ő örököseiknek és utódaiknak, mindkét nembelieknek, valamennyiüknek a Mi kegyünket adjuk és engedjük.

(Dátum) Adatott a mi hűséges és szeretett hívünk tisztelendő Magyarbéli Bosnyák István, veszprémi választott püspök s ugyanottani örökös gróf, s a Magyar Királyi Udvar kancellárjának keze által Bécs városában, Ausztriában, az Úr 1643-ik esztendejében május 6-ik napján, Római uralkodásunk hetedik, Magyarországi és a többi országok feletti uralkodásunk tizennyolcadik, Csehországi uralkodásunk tizenhetedik évében. Abban az időben, amikor az esztergomi hercegérsek főtisztelendő Zombory Lippay György, a kánonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházmegyék feje Thelegdi János érsek, az egri érsek orbovai Lakusich György, a zágrábi választott érsek Bogdán Márton, a váradi püspök Hosszuháthy László, erdélyi püspök Simándi István, a veszprémi püspök a fent említett Magyarbéli Bosnyák István, a pécsi püspök Czeglédi Albert, a győri püspök Trakostian Draskovich György, a váci püspök Nagyfalui György, a fent említett Thelegdi János a …… püspökség adminisztrátora, Kopcsáni Mihály szirmai választott püspök, Fráter György Biela …… Timniai püspök, Puskiy Iván csanádi választott püspök, Petronilla Krizosztom János a rozsnyói választott püspök, Máriám Péter a szegniai és modrusini választott püspök; ezen egyházak nevezett püspökei bölcs egyházkormányzásának idejében. Úgyszintén abban az időben kelt ez a levél, amikor a Mi Magyar Királyságunk nádora galánthai herceg Eszterházi Miklós, a királyi kúria bírája homonnai gróf Drugeth János, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja a fent is említett Trankostián családból származó Draskovich János gróf, Alsólendvai Bánffi Kristóf, a Tauernikusok ispánja, Agozsnum Miklós ……, Erdődi Pálfi János, a királyi kubikulárius, Gyimesi Forgách Ádám a királyi pincernárius, a királyi ajtónállói állás üresedésben, Battián Ádám a királyi étekhordó, a fent említett Erdeődi családból származó Pállfi Pál a magyarországi királyi udvartartás mestere, a pozsonyi udvartartás mestere szintén Erdeődi Pálffi István, s a Magyar Királyságunk többi főispánjai és főrendjei idejében.

Ferdinánd s.k.